Úristen önszerveződő diákok!
Published on
Story by
Anna Seress
Az Úristen…..! címmel kezdődő happeningek sorába illeszkedő kerekasztal beszélgetés a Sziget Fesztivál második napján került megrendezésre. A meghívottakkal arra kerestük a választ, hogy milyen nehézségekbe ütközhet, ha diákok, minden „felnőtt” segítség nélkül szeretnének valami igazán „felnőtteset” csinálni, és különben is, miért csinálnak ilyet, miért nem várnak ezzel, amíg leesik a tojáshéj a fenekükről? Vagy ha már mindenképpen muszáj, hogyan is működik ez?
Először Törley-Havas Sárával beszélgettünk, aki aktívan vett részt a 2012-es diáktüntetéseken a KiHa (Középiskolások Hálózata) egyik alapító tagjaként. 2012-ben egyetemi hallgatók, majd középiskolás diákok is elkezdtek tüntetni a felsőoktatási reformok ellen, több mint két hónapon át megmozdulásokat szerveztek bármilyen politikai párt vagy civil szervezet bevonása nélkül. Egy-egy tüntetésen 1500-2000 ember is felvonult. Sárit arról kérdeztük, milyen volt középiskolásként szervező lenni, a magas politikába ilyen módon beleszólni, milyen volt összeegyeztetni az iskolai életet a tüntetések szervezésével. Válaszából megtudtuk az amúgy is sejthetőt: nagyon nehéz. . „Nekem ugyan szerencsém volt az iskolám hozzáállásával, de sok társamnak problémát okozott az iskola és az ellenállás összehangolása. A tanáraik nem engedték el őket órák közben egy-egy megbeszélésre, rosszabb esetben még negatív megkülönböztetésben is részesültek, mert nyíltan részt vettek a demonstrációkon. Olyanról is hallottunk, hogy az iskolában megrendezett fórumra a tanár nem akarta a diákjait leengedni, ezért nemes egyszerűséggel bezárta őket a terembe. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy tanulni is kellett volna valamikor.”- mesélte.
Kérdésünkre, hogy akkor mégis miért vágott bele ebbe ilyen fiatalon, pedig a következő választ kaptuk: „Több okból. Egyrészt fontosnak tartom, hogy kinyilváníthassam a véleményemet az engem is érintő ügyekben ( mert a felsőoktatási reformok elsősorban a középiskolás diákok jövőjét érinti), másrészt pedig fontosnak tartom hogy már fiatalon is felelős állampolgárok legyünk. Ez nem jelenti, hogy párt politizáljon minden tizenéves, de azt mindenképpen, hogy merjünk kiállni olyan dolgokért, amik a mi jövőnket érintik, ránk vonatkoznak. Magyarországon ezt abszolút hiánynak érzem, a fiatalok kizárólag a szüleiken keresztül találkoznak a politikával, és azt a pártpolitizálással azonosítják, pedig ez koránt sincs így. A diáktüntetések sem erről szóltak, bármennyire is próbálta a média ezt rásütni.”
Persze más problémák is felmerültek. Maga a diákság sem értett egyet mindig mindenben, amit nem könnyített meg az sem, hogy nem volt igazi vezetőjük. Ezt egyrészről nagyon pozitívan életék meg, hiszen így valóban működött a bázisdemokrácia, és nem csak egy üres kifejezés volt, ám a fórumok és megmozdulások szervezése így nem volt igazán összefogva vagy moderálva. Ezt pedig a média, azonnal kihasználva a helyzetet, annak tudta be, hogy a tüntetők nagy része „elkényeztetett diákcsürhe” „Sokszor csúsztak szét a dolgok, ez tény, de ennyi ember együttműködése sosem zökkenőmentes, nem csak akkor, ha ez a csoport történetesen diákokból áll. De azért összességében nem ez volt a közvélemény rólunk, sokan komolyan vettek minket a támadások ellenére is. Sok mindent meg is tudtunk valósítani. Ettől függetlenül nem érzem, hogy elértük, amit akartunk. Nagyon nagy volt a széthúzás a diákságon belül , nem is álltak mellénk elegen ahhoz, hogy átütő sikereket érjünk el, így február végére már elfáradt az egész”
Összességében tehát azt tudhattuk meg, hogy a kb. 15-25 év átlagéletkorral rendelkező tüntető diákság nem fiatal kora miatt nem tudott igazán sikeres lenni, hanem a belső széthúzás, az elenyésző támogatottság és részvétel miatt.
A témához kapcsolódó többi meghívott egészen más dologgal foglalkozik, abban azonban mind megegyeznek, hogy fiatalok külső segítség nélkül tesznek valamit azért, hogy megvalósítsák a terveiket. Láttátok már azokat a menő matricákat Kinoflow felirattal a romkocsmák mosdóiban? Vagy esetleg a – látszólag elég indokolatlan – „Hogy fogyj le egy egyszerű módszerrel?”- féle reklámokhoz szokott Facebookozó lelkünket megörvendeztető posztokat? Esetleg már filmvetítésen is jártatok? Akkor biztos meg fogtok lepődni, hogy ezt a profi filmklubot három egyetemista lány csinálja, gyakorlatilag minden segítség nélkül. Mi mindenestre meglepődtünk. Velük beszélgettünk a Kinoflow ötletéről, indulásáról, beindulásáról és jövőjéről.
Arra a kérdésre, hogy hogy is jött ez az egész, érdekes választ kaptunk. Három, az ELTE filmszakán tanuló lány, csak úgy a maguk és barátaik szórakoztatására elkezdtek filmeket vetíteni különböző helyeken, sütivel, málnaszörppel. Céljuk az volt (és az is) hogy – eleinte csak barátaiknak, később már a magyar közönségnek – olyan, elsősorban underground, és művészfilmeket mutassanak be, , amelyek valamiért nem érték el Magyarországot, vagy nem kaptak elég nyilvánosságot, pedig megérdemelték volna. Ezzel kezdődött, aztán szépen lassan beindult, egyre több barát jött, majd a barátok barátai is, és hirtelen azon kapták magukat, hogy sorra növik ki a helyeket, vadidegen arcok is megjelennek a vetítéseken, és 200-300 néző is eljön alkalmanként. Ezzel persze felmerültek olyan racionális kérdések, mint honnan lesz pénz a termek kibérlésére, jobb felszerelésre, esetleg a jogdíjakra.Tekintve, hogy máig ingyenesek a vetítések, és ezen nem is terveznek változtatni, de money makes the world go around, előrukkoltak a Kinoflow táskák ötletével amelyet a vetítések után lehet megvásárolni támogatói összegért, amelyet teljes egészében filmvetítésekre fordítanak. És hopp, kész is lett az új brand!
Nem csoda hogy ezek után nagyon sokan akartak csatlakozni, segíteni, de változatlanul a három lány diktálja a tempót, ők választják ki a filmeket, és ők is szervezik az eventeket, esetenként még a szabadtérre is. Persze sokat segítenek nekik barátaik, akik sütit sütnek, matricáznak, no meg az is jól jön, hogy egy ideje már állandó helyszínüknek tekinthetik a Hátsó Kapu közösségi teret is. Nehézségeik azért nekik is voltak :„Amikor három fiatal lány beállít egy hely gazdasági irodájába, hogy szeretnénk itt filmet vetíteni, a részletekről jöttünk beszélni, sokszor nem vesznek minket komolyan. De ez azért kezd megváltozni, egyre kevesebbszer kell bebizonyítanunk hogy tényleg komolyan gondoljuk amit csinálunk.” - mesélte Solymár Fanni.
Persze felmerült az a kérdés is, hogyan tovább? Szeretnének-e az egyetem után is ezzel foglalkozni, esetleg kibővíteni a Kinoflowt, vidékre is elvinni?
„Semmiképp sem akarjuk befejezni, még mindig nagyon élvezzük csinálni, két év után is. Persze van még mit fejleszteni a Kinoflow-n, sőt már bele is kezdtünk a kiterjesztésébe, hallottatok például a Kinoflow undergroundról? Ezeken az eseményeken olyan filmeket vetítünk, amik valamiért nehezebben emészthetőek, magyarázatra szorulnak, ezek után beszélgetéseket is tartunk a nézőkkel, amiket autentikus előadók moderálnak. Felmerült még egy külön animációs filmekről szóló vetítés sorozat is, de ez még a jövő zenéje”.- válaszol Pozsonyi Janka. „És hogy vidékre szeretnénk-e kivinni a Kinoflowt? Mindenképpen, de előbb Budapesten szeretnénk jobban megvetni a lábunkat, meg persze felmerül a kérdés, hogy van-e igény vidéken ilyen jellegű filmklubra. De ha van, akkor mindenképpen jó lenne!- tette hozzá Fanni.
Mi mindenképpen nagyon érdekes kezdeményezésnek tartjuk a Kinoflow-t, és reméljük hogy tovább nő majd, ezzel kielégítve minden underground, nem szokványos filmélményre vágyó magyar fiatal vagy nem is annyira fiatal igényét. Ha te is ebbe a csoportba tartozol, kövesd őket a Facebookon és értesülj, hogy mikor lesz a következő vetítés!
Kinoflow: https://www.facebook.com/kinoflowbp?fref=ts
Kinoflow Underground: https://www.facebook.com/kinoflowundergorund?fref=ts