LELTÁR MIATT NYITVA! - VETÍTÉSES diskurzus az építészet tükrében
Published on
Kortárs építészeti szalonként definiálja magát a Kőszeghy-Koncsag Flóra, Tóth Bálint és Takács Gergely vezette Leltár, mely napjaink építészetének szerepvállalását kutatja, gyakran művészeti vagy épp társadalmi kontextusba helyezve azt.
A padlástérből indult zártkörű kezdeményezés, egy dinamikusan fejlődő közösséggé érett, ahol az ígéretes és tehetséges fiatalok megismerhetik egymás munkáit és hasznos kapcsolatokra tehetnek szert. Az estek specialitása, hogy nem pusztán egyoldalú előadásokról beszélhetünk, hanem lehetőség van folyamatos véleményformálásra, szakmai vitákra is.
A Leltár két alapítójával Kőszeghy-Koncsag Flórával és Tóth Bálinttal beszélgettünk.
Flóra egy neves építésziroda tervezője, míg Bálint végzős hallgató a Műegyetemen. Hogyan jött az ötlet, hogy generációkat átlépve, egy nem mindennapi helyszínen boncolgassátok napjaink építészetének sorsát?
Flóra: 8 évig tanítottam a BME építész karán, változó pedagógiákkal. Az alapvető vezérelvem az volt, hogy támogassam a hallgatókat és inspiráljam őket, vagyis egy olyan mentalitású képzést nyújtsak nekik, melyben egykor én is részesültem. Végig az járt a fejemben, hogy mennyire hasznos lehetne egy műhely jellegű oktatás, ahol a tanulók egy közvetlenebb, interaktív közegben, diskurzusok és viták során támogatják, segítik egymás munkáját, azonban lassan rá kellett jönnöm, hogy erre az egyetem keretein belül nincsen lehetőség. Ez a látásmód volt az egyik alappillére a Leltár kialakulásának, illetve a régi hallgatóim sorsa iránti lankadatlan érdeklődésem. Bálinttal akkor kerültem újra kapcsolatba, mikor egy mentorprogram keretein belül felsőbb évesek terelgették elsős tanulóimat és ő is köztük volt. Az esemény jól sült el és az akkor lezajlott beszélgetések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az idősebb diákok nagyon is érdeklődőek egymás munkái iránt. Innentől kezdve Bálint padlásán gyűltünk össze, ahol vetítések formájában ismerkedtünk egymás terveivel, ötleteivel. Jó volt szembesülni a pozitív visszajelzésekkel, valamint azt látni, hogy a különböző generációjú emberek fogékonyak egymás gondolataira. Lassan kiforrott egy közösség és rá kellett jönnünk, hogy nincs szükség egyetemi reformokra, hiszen magunknak is meg tudjuk teremteni azt a légkört, ahol ez a műhely jellegű diskurzus megszülethet. Idővel kezdtük látni az esemény kereteit és Bálinttal arra jutottunk, hogy ezeket az élményeket másokkal is meg lehetne osztani.
Bálint: Az ős Leltár Flóra hathatós közreműködésével jött létre, aki összehozta a különböző évfolyamok ígéretesnek tűnő építészhallgatóit. Maga a Leltár név is ezekből az időkből ered. A padláson gyakorlatilag leltárba vettük a hallgatókat és az elnevezést mindenki annyira megszerette, hogy rajta maradt. Azóta már igeként is terjed és a szlogent is egyre többen ismerik: leltár miatt nyitva.
A Leltár műfajára sok mindent rá lehet húzni, hiszen egyszerre előadássorozat, vitafórum és amolyan „kultúrdzsembori” is. Alapítókként, ti hogyan definiálnátok? Mi a Leltár lényege?
Bálint: A Leltárral igyekszünk mindenkinek lehetőséget biztosítani arra, hogy megmutassa mit is tud valójában, láthatóvá téve ezzel az olyan projekteket is, melyek egyébként nem látszanának, mert fiókra ítéltetett hallgatói tervek vagy nem díjazott pályázatok. Attól, hogy valami nem épül meg, lehet nagyon izgalmas és tanulságos diskurzusokat lehet róla csinálni. Az egyetemi tervek hiányossága, hogy az csak egy bizonyos tanár rostáján megy át, az arra adott érdemjegy csupán egy álláspontot tükröz, pedig minél többen látják, annál több véleményt, meglátást, vitát kavar, annál többet lehet belőle tanulni.
Flóra: A legjobban úgy értelmezhető egy projekt, ha megismerjük azt is, aki csinálta, hiszen a tervben benne van a tervező is. Ha egy alkotás mellett ott áll az alkotója, az sokkal többet ér, mintha az adott tárgy pusztán ki lenne állítva. Ezek mentén remek beszélgetéseket lehet csinálni és átfogó képet kapunk arról is, mi foglalkoztatja mostanában a fiatal építészeket, mi az aktuális építészeti gondolkodás. A Leltárnál nagyon fontos, hogy nem hagyományos előadásokról beszélünk, bármikor közbe lehet szólni, meg lehet szakítani a beszélőt, így a több véleményből kialakult egy általános gondolkodási mód. Nem világot akarunk váltani, de szembe akarunk menni azzal, amely a tradicionális előadások alkalmával történik: egy nagy tematika mentén mindenki elmondja saját elképzelését, de nem kerül sor igazi véleménycserére. Nálunk a téma vitákban csiszolódik, gondolatok találkoznak, alakítják egymást. Az ilyen típusú beszélgetéseknél figyelembe kell venni, hogy sokféle igazság van, ezért a tolerancia gyakorlása kulcskérdés.
Mi az a plusz, amelyet a hallgató a Leltártól kaphat egy egyetemi előadással szemben?
Bálint: A hallgatónak rosszul eshet, ha egy bizonyos tanár nem ért egyet az ötletével, pedig ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanazt a tervet máshol ne ismernék el. Óriási motivációt jelenthet az is, ha egy diák egy elismert építésszel léphet fel egy esten, az ő presztízsét is külön növeli. Amikor úgy döntöttünk, nyilvánosságra hozzuk a Leltárt, az előadók személyét is bővítettük, átlépve a diploma határait is, hiszen egy tapasztalt, idősebb szakmabeli rengeteg tanulsággal szolgálhat az tanulóknak. Az egyetemmel az a baj, hogy a diák gyakran nem találja meg az ő egyéniségének és elképzeléseinek leginkább megfelelő tanárt, aki támogatná ötleteiben. Igyekszünk olyan embereket hívni, akik nem a Műegyetemen oktatnak és sokszor liberálisabb, merészebb elveket vallanak a berögzül ideák helyett.
Egy este általában 3 előadást hallgathat meg a közönség. Mi alapján hívjátok meg az előadókat és hogyan választjátok ki a témákat?
Flóra: Az estek tematikus tervezése egyfajta finomhangolást igényel. Van, hogy az előadók személyisége alapján kombinálunk és olyan embereket hívunk, akik karakterben passzolnak egymáshoz. A „pályázatos” esteken azokat a személyeket kérjük fel, akik egy adott témát különböző módon dolgoztak fel. Igazán ezekre az eseményekre jellemző a vélemények ütközése, ahol valóban jó vitákat hallhatunk. Vannak olyan Leltárok is, mikor aktuális témákkal foglalkozunk, olyan projektekkel, melyek mostanában lettek vagy lesznek megvalósítva.
Bálint: A tematikus, pályázat elemzős estéink a laikusoknak talán nem annyira érdekesek, bár itt is megfigyelhettünk érdekességeket. Előfordult, hogy egy ilyen szakmai esten a közönség egy olyan tagja fogalmazta meg a legkeményebb kritikákat, akinek alapból semmi köze nem volt az építészethez. Ez az építésznek is jó, mert ritkán kap ilyen jellegű visszajelzéseket a célközönségen kívül.
A szokatlan, érdekes helyszínekkel, a sörrel, mint állandó kellékkel és a lezser moderálással az egyetemi előadásokra gyakran jellemző kimértséget igyekeztek elkerülni?
Flóra: A beszélgetéseket mi moderáljuk, de beolvadunk a közönség soraiba, ezzel is oldva a feszültség érzését. Akik először vannak nálunk, időnként túlságosan kritikus hangot ütnek meg a fellépővel szemben, nem kérdeznek, csak állítanak vagy éppen támadnak. A mi feladatunk az, hogy megértessük velük, bírálataikat, véleményüket átgondolt kérdés formában fogalmazzák meg, hogy arra az előadó válaszolni tudjon.
Bálint: Mivel már beszélhetünk egy megszokott keménymagról, ezért alapvetően egy baráti közösségbe érkezik az előadó, illetve az új látogató is. Magát az előadót sem egy színpadra állítjuk ki, hanem igyekszünk minél közvetlenebbül beolvasztani a közönségbe. Mi nem konkrétan egy projektre vagyunk kíváncsiak, hanem az ötletgazda személyiségére is, így inkább mesélőknek mondanám a nálunk fellépőket. Tőlük bármit és bármikor lehet kérdezni, hiszen igazán így tudunk meg háttérinformációkat, így válik értelmezhetővé számtalan olyan dolog, mely kívülről nem látszik. Az alkotó személye leválaszthatatlan a munkától, amit alkot: egy kiállítást megnézi össze sem lehet hasonlítani azzal, mikor maga a művész vezet körbe a tárlaton.
Kortárs építészeti szalonként definiáljátok az eseményt. Ragaszkodtok az építészethez vagy időnként kitérőket is tesztek más témák felé?
Bálint: A Leltár születésénél kizárólag építészettel foglalkozó emberekből verbuválódott a társaság és a továbbiakban is szeretnék erre helyezni a hangsúlyt. „A kalapács mindent szögnek néz” elvén azonban, hajlamosak vagyunk sok mindent építészeti szempontból értelmezni, ezért gyakran elmossuk a határokat a művészeti ágak között és amolyan interdiszciplináris esteket tartunk. Ami minden eseményünkre jellemző, hogy inspiratív, példamutató embereket mutatunk be, akik kreatívat, érdekeset alkottak. Fogyaszthatóvá próbáljuk tenni az építészetet és a művészetet, azáltal, hogy mi nem pusztán megnézzük magát az alkotást, de meg is szólaltatjuk az alkotót. Ahogy Flóra szokta mondani, egyfajta terápiás jelleggel lehámozzuk az előadó belső rétegeit, minél jobban megértve ezzel mű és művész közötti kapcsolatot.
Melyek azok az alapvető kikötések, melyekhez ragaszkodtatok az esemény felépítésénél?
Flóra: A helyszín roppant fontos, valamint az is, hogy lennie kell sörnek a helyszínen! Az egész Leltár egy iszogatós, társasági eseményből nőtte ki magát, mely néha mámoros, de szakmai szempontból roppant hasznos hajnalokba torkollott, ezért ezt a hangulatot szeretnénk fenntartani. Külön kihívást jelent a helyszín berendezése is. Itt is ügyelünk arra, hogy az előadó és a közönség egybeolvadjon, minél fesztelenebb legyen az egész. Kezdetben a látogatók iskolásan átrendezték a székeket és mindenki a leghátsó sorokban tolongott, mint a rossz gyerekek. Mára ez megszűnt, időnként a merészebbek már az első sorokba is bemerészkednek!
Sokáig az Atelier volt az állandó bázisoktok, de megfordultatok már a Telepen és a Margit utcai piacon, sőt időnként random helyeken is megjelentek. Fontos, hogy a helyszín idomuljon az eseményhez?
Bálint: Nem akartunk vándorolni, de mindig akadtak kisebb-nagyobb problémák, melyek miatt helyet kellett változtatunk. A padlást kinőttük, ahogy a Telepet is, a Margit utcai piacot pedig az időjárás miatt csak nyáron vehetjük birtokunkba. Sokáig az Atelier volt az állandó bázisunk, mely tökéletes helyszínt biztosított minden szempontból. Szuper helyen van, a vetítés egy teljesen elszeparált helyiségben zajlott, azonban a szünetekben a kortyolgatni vágyók leugorhattnak elfogyasztani egy-két sört. Sajnos, most ennek is búcsút kell vennünk, hiszen a hely nemrég bezárt. Egyébként ahol lehet, igyekszünk a helyszínen megtartani az eseményeket, hiszen sokkal jobb ha az alkotó egy galériában mutatja meg a hús-vér festményt, mintha kivetített képeken mutogatná.
Meddig tervezitek a folytatást?
Flóra: Ameddig adja magát. Páran már felajánlották, hogy egyfajta franchishe módban, Leltár név alatt tartanának más, nem építészeti témájú esteket. Mi ebben abszolút partnerek vagyunk, így elképzelhető, hogy a szervező csapat bővülni fog.
Bálint: A Leltár elérte a maximális kapacitását, amely legfeljebb 50 főt jelent. Nem az a cél, hogy ezrek tolongjanak, mert a növekvő létszámmal már lehetetlen vitákat lebonyolítani és a bensőséges hangulat is odalenne. Mi azt szeretnénk, hogy a Leltár által képviselt szellemiség terjedjen és bízom benne, hogy lesz pozitív hozadéka.