„Értenem kell, hogy mi történik a képen”- interjú Domokos Balázzsal, a Fehér Farkas operatőrével

Published on October 14, 2015

Budapest

„Értenem kell, hogy mi történik a képen”- interjú Domokos Balázzsal, a Fehér Farkas operatőrével

Domokos Balázs az Színház- és Filmművészeti Egyetem  Filmrendező- és Filmoperatőr Művész Mesterszak operatőr szakán végez idén. Épp vizsgafilmet forgat,  novemberben viszont Lengyelországba utazik,  a Fehér Farkas című rövidfilm ugyanis  szerepel a 23. International Film Festival of the Art of Cinematography Camerimage  versenyprogramjában. A film sikere Balázs személyes sikere is, elhatározásokról, munkáról és látásmódokról beszélgettünk.

Egyértelmű volt számodra, hogy operatőr leszel?

Erre a  kérdésre magabiztosan mondok igent. Nem igazán tudok más olyat mondani,  ami ilyen mértékben  inspirál, és amibe annyi időt és energiát tudok beletenni, hogy fejlődjek,  még akkor is, ha nagyon nehéz. Persze van egy nagyon erős elhatározás is. A gimnázium után nem vettek fel rögtön a Színművészeti Egyetemre,  építésznek tanultam, majd éltem egy évet Londonban. Hazajöttem, akkor már jó ideje operatőrként dolgoztam. Látszott, hogy van hozzá érzékem, alkatilag passzol hozzám és szeretem csinálni. Magabiztosan jó esélyekkel indultam neki az újabb felvételinek , most pedig itt vagyok.

Említetted, hogy éltél Londonban, miért tartottad mégis fontosnak, hogy Magyarországon tanulj?

Soha nem gondolkodtam ezen igazán, az egyetem alatt is tanultam egy ideig Angliában,  nagy hatással volt rám az ott eltöltött idő. A szigetország egy kapocs, a  hollywoodi professzionalizmus és az európai szerzői film találkozópontja,  és ebből a nagyon jó szintézisből nő ki a  brit film, ami erősen dokumentarista alapokból építkezik. Ott a  fikció és a dokumentumfilm között szinte árnyalatnyi a különbség. Ez természetesen tetten érhető a munkákban, nagyon stilizáltan mesélnek el mindent, és  jellemzően meghatározó szerepet kapnak a társművészetek. Itthon inkább még mindig a kis-realista látásmód a trend, hozzám ez annyira nem áll közel, de lehet csinálni a szükségből erényt.

Hogyan?

Sokféle operatőr van, nem érzem jelentőségét, hogy minőségbeli különbséget tegyek a különböző típusok között. Nagyon szubjektív, hogy kinek mi kell ahhoz, hogy a legjobbat tudja kihozni magából és az adott feladatból. Vannak, akik inkább technokraták, mások előszeretettel belefolynak a dramaturgiai, művészeti, esztétikai kérdésekbe.  Én az utóbbi vagyok, értenem kell, hogy mi történik a képen, illetve ösztönzően hat rám minden konfliktus.  Ezalatt leginkább azt értem, hogy nehezen tudok szűk keretek között gondolkodni,  mégis sokszor a keretek adnak lehetőséget arra, hogy továbbgondoljak valamit, például egy műfajt.  

Így juthatunk el a realizmusból a mágikus realizmusba?

Az újszerűség, mind vizuális mind gondolati szinten nagyon jelen  van a Fehér Farkas-ban.  Tudatosan akartuk így a befejezést, de a film egészében szándék volt átlépni az eddigi konvenciókat. Tóth Krisztinát eleve zseniális alkotónak  tartom, kivételes színfoltja  a magyar kortárs irodalomnak. Fanni rendezői munkájáról is csak elismerően tudok beszélni, szeretek és tudok vele jól dolgozni. Ilyen típusú megfogalmazásokba nem szívesen megyek bele, de egy teljesen pozitív értelmezésben úgy gondolom, hogy van női film, és az képes arra, hogy például a társadalmi kirekesztettséget és megalázottságot rendkívül finoman és összetetten, egy eddig nem szokványos szűrőn keresztül lássa és láttassa.  Nekem ezzel a látásmóddal valamiért könnyű azonosulni, de egyedül nem hiszem, hogy tudnék csinálni ilyet.

Most mégis olyan fesztiválról beszélünk, ami elsősorban az operatőri teljesítményt értékeli.

Igen, de fontos tudni, hogy a Fehér Farkas bejutott az 57. Zinebi-Bilbao International Film filmfesztiválra, ami nekem annyit jelent, hogy a film vitathatatlanul sok szempontból megállja a helyét, legyen szó a rendezői vagy operatőri teljesítményről egyaránt. És én hozzávenném a többieket is, akik a filmen dolgoztak, ez egy csapatmunka volt. Kivétel nélkül rengeteg energiát adtunk bele mindnyájan.  

Vannak már terveid a jövőre nézve?

Az elején mondtam, hogy úgy érzem, alkatilag passzol hozzám az operatőri szakma. Ez arra is vonatkozik, hogy óriási szükségem van az állandó dinamizmusra, a folyamatos interakcióra, ami a filmezésből fakad. Ehhez csapatban, és nagyon sokféleképpen lehet és kell dolgozni.

A filmezés jövőjét mindenképpen a nemzetközi, de talán még inkább az európai országok közötti együttműködésekben látom, magamat is alapvetően ebben tudom elképzelni. Európa és Magyarország is  nagyon átalakulóban van, én jónak tartom, ha a hagyományok tudnak egymásban oldódni, ez szükségszerű a jó együttműködés és a  fejlődés szempontjából, illetve öndefinícós szempontból is. Óriási igény van a már meglévő sémáktól való elrugaszkodásra, formai és tartalmi értelemben is, a Fehér Farkas már sokban ezt  képviseli.

Fehér Farkas

2015

kisjátékfilm

Niki egyetlen barátja a közeli állatkert magányos lakója, a fehér farkas. A fiatal cigánylány  egyetlen célja, hogy a veszélyes állat ketrecébe férkőzhessen, azonban szembesülnie kell az állatkert íratlan, ámde rendkívül szigorú szabályaival, melyeket elsősorban az állatkert férfidolgozói diktálnak.  A lány szexuális kizsákmányolásának történeten keresztül megtanuljuk, milyen lehet egy fiatal  kívülálló nő helyzete egy , a férfiak által irányított világban.  A történet végül egy mágikus fordulattal zárul.

Rendező: Szilágyi Fanni

Operatőr: Domokos Balázs

Forgatókönyv: Szilágyi Fanni

Eredeti novella: Tóth Krisztina

Vágó: Ördög Zsófia, Érdi Zsófia

Hangdizájn: Bodnár Dávid

Zene: Kovács Levente, Akkezdet Phiai, Mr. Busa, Bocsánat

Látvány: Tasnádi Zsófia

Szereplők:

Farkas Franciska

Molnár Gusztáv

Vilmányi Benett