Cigányútra ment a roma integráció

Published on November 7, 2013

A Romani Design roma divatstúdió és a Romani Platni cigány közösségi étterem csapata azon munkálkodik, hogy minél több ilyen találkozás jöhessen létre.

Cigánybűnözés, roma integráció, rendes cigány, lop a cigány – mindennapjainkban ezek a roma etnikummal kapcsolatos leggyakoribb szókapcsolatok. A szélsőségesség egyértelmű, úgy tűnik, pozitív vagy negatív felhang nélkül nem tudunk beszélni a cigányságról. A polarizáltság jelensége azonban veszélyes Magyarországon, ahol a 2013-ban végzett politikai elemzések szerint mind a felsőoktatásban tanulók, mind a 18 - 29 éves korosztály körében a Jobbik a legnépszerűbb párt. A Jobbik táborát többek között a cigányokkal szembeni rasszizmus tartja össze, térnyerésükkel borítékolható az eddig meghozott ítéletek szilárd bebetonozása a fiatalság körében.

Romának lenni menő is lehet

„Induljunk ki abból, mi a helyzet ma a roma fiatalokkal. Nos, alapvetően az a helyzet, hogy roma identitásukat tagadják; szerintem az a fontos, hogy felismerjék, identitásuk egy vállalható dolog.” – mutat rá Varga Erika néprajzkutató az eddig meghozott ítéletek másik nézőpontjára. „Pozitív irányba tudna hatni, ha ezek a fiatalok rájönnének, hogy a kultúrájuknak van presztízsértéke, úgymond menő; nemcsak a tradíciójukat szerető s követő romák körében, hanem a nem roma fiataloknál is.” – fejti ki Erika, aki pályája során különböző állomásokkal próbálja emelni roma kultúrájának presztízsét. 1999-ben alapította az Amaro Trajo „Életünk” Roma Kultúráért Alapítványt, majd 2004-ben szervezte meg Glinda vándortanodáját, amelynek keretén belül játékos formában roma népismeretet oktatott gyermekeknek. „Állami gondozott gyerekekhez mentünk, általános iskolákba, cigánytelepekre; mindig az adott közösséghez igazítottuk a programokat, így dolgoztunk együtt roma közösségekkel, anyukákkal meg nagymamákkal, pedagógusokat is bevontunk.”

A folyamat fontos állomása volt a Romani Design divatstúdió megalapítása, erre 2009-ben került sor. „Fontos lépésnek tartom a Romani Design-t, mert a brand létrehozásával és működtetésével sokkal hangosabban és erősebben tudom elmondani azokat a dolgokat, amikről eddig is beszéltem. A ruha beszél helyettem, és párbeszédet gerjeszt arról, hogyan élnek a romák ma Magyarországon.” Kinek ruhák által, kinek ételeken keresztül érkezik az üzenet, a Budapest IX. kerületében üzemelő Romani Platni lakásétterem a gasztronómiával próbálja gerjeszteni azt a bizonyos párbeszédet. „A Romani Platni közösségi étterem fő célja, hogy kicsit más oldalukról mutassuk be a cigányokat és a környéken élőket, létrehozzunk egy találkozási, kapcsolódási felületet. A környékbeli járókelőt esetleg a sarki házban lakó, amúgy kevésbé szimpatikus fiatalember fogja kiszolgálni; aki végtelenül megnyerő lesz, ha jobban megismeri őt az ember.” – magyarázza a Romani Platni lényegét Nagy Krisztina, az étterem egyik megálmodója.

Cigánypecsenye a szomszédban

Krisztina szociális munkásként tevékenykedik a Közért Ifjúsági Irodában és a Ferencvárosi Tanodában, az irodahelység kihasználása és a helyi asszonyok foglalkoztatásának igénye hozta létre hosszú évek vajúdása alatt a cigány lakásétterem ötletét. Az étterem 2012 tavaszán nyílt meg heti egyszeri vacsorával, s igény szerint csoportoknak zártkörű rendezvényekkel; ezek az alkalmak komplett háromfogásos vacsorát jelentenek hagyományos cigány ételekkel. A projektbe a környékbeli gyerekek szüleit, nagyszüleit vonták be. „A mi programunkban szerintem az az erős vonal, hogy az itt lévő asszonyok meglévő tudására építkeztünk, és ez megjelent sok médiumban is. TV-t pedig nem csak itt, hanem Mucsaröcsögén is néznek, és azt látják, hogy ez egy hozzám hasonló, ugyanannyit tudó cigányasszony, mint én, csak a fővárosban. És megeszik a főztjét a nem cigányok.” – válaszolja Szivák Fruzsina arra a kérdésemre, vajon meddig érhet a Platni szélesebb hatóköre.

Fruzsina kulturális antropológus, még egyetemi évei alatt beleszeretett a cigány kultúrába, így eleinte önkéntesként, majd munkatársként segítette a Közért munkáját. Ő is a párbeszéd fontosságáról beszél: „Az integráció elősegítéséhez szerintem rengeteg olyan felületet kéne biztosítani a mindennapokban, ahol a társadalom két rétege találkozhat. Nagyon sokakban élnek előítéletek, de a legtöbb ember fejében a cigányok ilyenek meg olyanok, de azért egyet ismer, aki rendes. Mi lenne, ha többet ismerne?”

Rendes cigányt szeretjük, a többit nem ismerjük

S így jutunk el a rendes cigány kifejezéshez, ami a leghétköznapibb pozitív sztereotípia. A rendes cigány szófordulattól már-már büszkék leszünk, milyen elfogadóak vagyunk a kisebbséggel szemben, jöhet a vállveregetés. Csakhogy a rendes cigány magában hordozza, hogy ez egy kivétel: a legtöbb cigány nem rendes. A Fruzsina által megfogalmazott cél kitörölheti ezt a megkülönböztetést: ha ugyanannyi rendes cigányt ismerünk, mint amennyi nem rendest, akkor talán elhagyhatjuk az állandó jelzőket.

Erika szerint a romákkal kapcsolatos véleményalkotás legnagyobb problémája a felületesség, a médiában és a hétköznapi beszélgetésekben is. „Biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy része nem rasszista, csak egyszerűen nem gondolják végig, amit mondanak. A régi, sokszor előítélettel teli sablonokat könnyebb mondogatni; de ha egy józanul gondolkodó ember ezeket végiggondolná, rájönne, hogy azok nem elég árnyaltak. Úgy tapasztalom, hogy a cigányság helyzetével kapcsolatban kimondatlanul is megengedett nem túl mély gondolatokat kijelenteni; hiszen a romákkal egyébként ki a fene törődik, ki a fene reagálna rá.”

Krisztina szerint a romák és nem romák sikeres együttéléséhez mindkét fél részéről csupán őszinte kérdésekre és válaszokra lenne szükség. „Azért nem tudunk mi jól egymás mellett élni, magyarok és cigányok, mert nem ismerjük egymást, nem fogadjuk el egymás mentalitását. Nem kérdezzük meg, hogy ő miért olyan, miért hangos, vagy miért „nem szeret dolgozni”, milyen a hozzáállása a munkavégzéshez… Ha a többségi társadalom ezt kicsit jobban meg tudja érteni, el tudja fogadni, minden jobb lesz. De ugyanez vonatkozik a cigányságra is, ha szeretnének beilleszkedni, akkor nekik is ugyanúgy tenniük kell ezért. Az oktatási rendszert nekik is el kell fogadniuk, és a napi munkavégzést is el kell fogadniuk.”

Szabás-varrás-modellezés

Varga Erzsébet a Romani Design legújabb projektjének tanulója, amely projekt az Amaro Alapítvány Európai Uniós magyar-szlovák partnerprogramja. A program 2013 augusztusában indult, s egy év alatt a szabás-varrás-modellezés szakmához juttatja a tizenöt kezdő és haladó növendéket – kilenc roma és hat nem roma fiatalt.

Erzsébet egyedül neveli hat éves kislányát, de nem aggódik érte a program ideje alatt, mert jó helyen van, óvodában. Mikor arról kérdezem, érezhető-e a kulturális különbség a műhelyben romák és nem romák között, azt feleli, ilyesmire nincs ideje figyelni, annyira belemerül a munkába. Erzsébet 24 éves roma nő nyolc általánossal a háta mögött, de nagyon boldog, hogy a program által lesz szakmája. S itt én is belecsúszom a berögződéseimbe, eszem ágában sincs megkérdezni, miért nem tanult tovább. Az én közegemben elképzelhetetlen nem leérettségizni, valószínűleg neki pedig az felfoghatatlan, hogy én 24 évesen nem vagyok férjnél, s nincs még gyermekem.

Rendes magyart szeretjük, a többit nem ismerjük

Egyetlen mentségem, hogy nem vagyok egyedül az elfogultságommal, Erzsébet sem tart engem átlagos magyarnak: „A magyarok hozzáállása rossz; hiszen míg mi annyira nem ítélkezünk, ők igen, egy kalap alá veszik az egész cigányságot. Tisztelet a kivételnek. Én személyesen még nem tettem az elfogadásért, de még nem is tapasztaltam negatív hozzáállást.” A sztereotípiák mindenhol könnyen felütik a fejüket, Erzsébet mondataiban könnyen ráismerhetünk a rendes cigány-effektusra.

A tanfolyam elvégzése után mindenképp lesz egy varrógépe, ezt már eldöntötte. Hogy el tud-e helyezkedni varrónőként – ez attól függ, hogy mennyire halad jól. A program egy másik tanulója Veres Erika, akinek viszont inkább továbbképzésnek számít a tanfolyam. Erika otthon is foglalkozott szabás-varrással, táskákat és plüssfigurákat készített, ruhákat azonban csak magának. Az interneten talált rá a Romani Design felhívására, s rögtön megfogta a hagyományos cigány kultúra modern szabásvonalakkal való ötvözete. „Az is szimpatikus, hogy Erikáék mint családi vállalkozás képviselik ezt a vonalat; együtt van a család, főznek, zenélnek, szerves képet mutatnak az életükről, ez vonzóvá teszi a hozzájuk való kapcsolódási pontokat.”

A lány esete a cigánykendővel

Erika magyar, így a többségi roma környezet nem általános számára, bár hozzáteszi, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében eltöltött gyermekkorában csupa jó élményt szerzett a cigányságról, így neki esze ágában sincs ítélkezni. Nehezen tud olyan helyzetet feleleveníteni, amelyben megérintette a kulturális különbség, de végül sikerül előhozni pár ide vonatkozó élményét. „Történt egy ilyen eset, a szalonban kiválasztott ruhákból kellett összeállítanunk egy komplett öltözéket. Bizonyos lánykák, akikről addig nem tételeztem volna fel, ösztönösen jó ízléssel alkalmazták a harsányabb színeket és motívumvilágot. Felfigyeltem még egy lányra, aki egy ideje minden reggel bemegy a raktárba, s feltesz egy színes cigánykendőt. Eddig nem érezte a magáénak, most pedig nem kezd el a nélkül dolgozni.”

Elég a budapesti flancolásból!

Urbanizálódott cigánylánykák, divat, finom ételek; már magam előtt látom, ahogy az Olvasó tekintete észak-keletre vetődik a térképen, s felsejlik Lyukóbánya és más cigánytelepek képe… Engem meg a fenébe kíván, hogy mit akarok kezdeni ezzel az egész felső középosztálybeli fellengzéssel.

Nos, ha látjuk az egyik végletet - márpedig Magyarországon másról sem szól a média, mint hogy milyen kiszolgáltatott és cselekvőképtelen a cigányság -, akkor lássuk azt is, hogy milyen értékeket tud teremteni a közösség. A Romani Design és a Romani Platni mindketten nagyon médiaképes, színes-szagos történetek, de amíg kuriózumként tekintünk rájuk, nem hoznak valódi változást a romák megítélésében. „A Romani Design felé a kezdetektől nagy a nyitottság a média részéről, az elején meg is lepődtünk ezen a kiugró érdeklődésen. Ennek is köszönhető, hogy a Romani Design nagyon rövid idő alatt nagyon sok emberhez eljuthatott. Mivel az én személyes munkám célja a roma integráció elősegítése, a beszélgetéseket sokszor arra fordítottam, hogy a roma közösségekről és a pozitív üzenetekről beszéljek. Számomra fontos arról beszélni, hogy az én közösségem hogyan él ma, mik a vágyai, céljai, problémái; s ezeket volt is lehetőségem elmondani a Romani Design alkotómunkája kapcsán.”

A nagyvárosi elit jelleg ellenére a hatás továbbgyűrűzhet: a ruhákból és ételekből kiindulva esetleg a cigány kultúra más elemei is érdekessé, értékessé válhatnak; mind a magyar, mind a cigány fiatalok szemében. Persze a mentalitásban, gondolkodásban végbemenő változás lassú folyamat; a cigánytelepeken élők helyzetére nem tud és nem is akar azonnali megoldást kínálni a divat és a gasztronómia.

Vidékre szabott programok

Interjúalanyaim egyike sem gondolja, hogy megváltják a magyarországi romakérdést; mindannyian egyetértenek abban, hogy a nagyváros viszonylagos jólétéből kikerülve vidéken másra van szükség. Varga Erika a kisközösségre szabott oktatásban, népismeret-terjesztésben hisz, Szivák Fruzsina szerint a lokális foglalkoztatási projektek jelenthetnek megoldást, Nagy Krisztina szerint helyi szintű kormányzati lépésekre és hiteles roma vezetőkre van szükség.

„A problémát a mi kis projektünk nem fogja megoldani; másra van szükség: kormányzati beavatkozásra, európai beavatkozásra. A magyarországi cigány önkormányzatok rendszere egyedülálló Európában, Szlovákiában például egyáltalán nincs ilyen képviselet, pedig ott is ugyanakkora a cigányság aránya. Maga a rendszer jó, ha rendelnek hozzá valódi jogköröket és tenni akaró, hiteles embereket. Akad sok jó példa, például a tiszaburai START Munkaprogram gyönyörűen működik, és ott is 90% a romák aránya, a település vezetője is roma. Ha hiteles cigány vezetők ülnének ilyen pozíciókban, ők tudnának ezen változtatni, te meg én sosem fogunk, soha! A saját környezetünkön igen, ezért van szükség a párbeszéd feltételeinek megteremtésére. De szükség van egy olyan cigány értelmiségi rétegre is, aki ezt a problémát felvállalja, fontosnak tartja, és tesz is érte.”

Mi fog kisülni a Platniból?

A Romani Platni kerekasztal beszélgetéseket tervez a média bevonásával. Elsősorban politikusokat szeretnének meghívni, de csupán olyanokat, akik valóban hajlandóak a párbeszédre. Az Európa Tanács úgy tűnik, hajlandó rá, októberben egy Marseille-ben megrendezendő nemzetközi konferenciára hivatalos a Romani Platni gárdája, hogy ott, mint pozitív roma integrációs kezdeményezést mutassák be a projektjüket. Forgatott már náluk a BBC, ezen a héten a finn közszolgálati televíziót, az YLE-t várják. Mellesleg májusban megkapták a bécsi Unruhe Alapítvány SozailMarie díját, amely megvalósult szociálisan innovatív kezdeményezéseket ismer el.

S a jövő még kecsegtetőbb, a Romani Platni ugyanis átalakítás alatt áll. Következő vállalkozásukat a bodagra építik, ami cigánykenyeret jelent. „Gondoltunk egy nagyot, még nagyobbat, mint a Platni: megnyitjuk a Bodagozónkat is. Termékünk a töltött bodag, mindenféle cigányos töltelékkel megtöltve. Hosszútávon hálózatot szeretnénk kiépíteni; ha már van mindenhol gyrosos meg hamburgerező, akkor miért ne legyen bodagozó is? Ez nagy lépés lenne mind a szervezet, mind a bevontak részéről; hiszen az üzemeltetésbe nemcsak az asszonyokat vonjuk be a bodagozó esetében, hanem a helyi fiatalokat is. Ez nagyon sok munkahelyet jelentene.” A töltött bodagot másfél hónapja tesztelték a Szimplában, Krisztina elmondása szerint pár perc alatt elkapkodták.

A Platni víziója – ahhoz képest, hogy Krisztina mennyire hangsúlyozta a lokális hatást -, meglehetősen ambíciózus. „Azzal, hogy a mi projektünk ennyire ki tudja nőni magát, egyre nagyobb lesz egész Európában, nekem meggyőződésem, hogy tud változtatni.”

Roma divat külföldön is

A Romani Design is kacsintgat a határokon túlra, Berlinben volt már divatbemutatójuk, vásárokon pedig számos európai nagyvárosban megfordultak: Berlinen kívül Brüsszelben, Prágában, Stuttgartban. Erika szerint a külföldiek érdeklődők és kíváncsiak; olyan is van, akinek személyes kötődése, élménye van a roma kultúrával kapcsolatban, s persze akad, akinek az alapoktól el kell magyarázni, mely nép kultúrájával áll szemben.

2014 tavaszán nagyszabású itthoni divatbemutatót terveznek. „Az eddigieknél is nagyobb léptékű bemutatót tervezünk, sok-sok új ruhával.” Az eddigiek pedig meglehetősen magasra teszik a lécet: 2010-ben az Iparművészeti Múzeumban, majd 2011-ben a Szépművészeti Múzeumban csodálhatta meg az aktuális kollekciót a hazai közönség. „Nekem jó tapasztalataim vannak a ruháinkkal kapcsolatban, mert azokkal az emberekkel találkozom, akiket ez érdekel. Vannak olyan nem roma fiatalok és idősebbek is, akik erre kíváncsiak, nyitottak. Ha negatív tapasztalatokról van szó, én inkább a roma fiatalokról beszélnék, őket nehéz átbillenteni, hogy bátrabban viseljék, hordozzák azt, akik.”

Integráció vagy asszimiláció?

Erika szerint a magyarországi roma integráció rákfenéje egy alapvető félreértés: az integráció és az asszimiláció összemosása. „Ez egy óriási öngól minden szempontból, hiszen csak azok a roma közösségek boldogulnak önállóan, ahol a tradíciók megvannak; ezek élő, működő közösségek: képesek pénzt keresni, eltartani a családjukat. Azoknak a közösségeknek a jelentős része, akik már asszimilálódtak, teljesen vegetáló közösségekké váltak cigánytelepeken meg gettókban; ők elvesztettek minden olyan tudást, ami boldogulásukban segítette őket. Ők tényleg arra várnak, hogy etessék őket!” Légüres térbe estek, mert a negatív diszkrimináció miatt nem tudnak beilleszkedni az asszimiláló közösség szociális rendszerébe; de roma kultúrájukat már elvesztették, oda sem tudnak visszanyúlni tudásért.

Közben Erzsébet lassan megy kislányáért az óvodába. Erzsébet és Erika édes unokatestvérek, szüleik romani és magyar nyelven is beszélnek. Erika ma is beszéli a nyelvet, Erzsébet már csak megérti. Otthon még Rájikának hívják, roma nevén, de az ő kislányának már nincs cigány neve.

Magyar óvodába jár, egyáltalán nem tud romani nyelven. Talán már nem is fog megtanulni.